System message

Bényi Tibor: „A beszédes játékot képviselem a hangszeremmel és a zenekarral is”

Bényi Tibor: „A beszédes játékot képviselem a hangszeremmel és a zenekarral is”

33 év külföldi tevékenység után, Salzburgból tér haza a Berettyóújfaluban született, Debrecenben felnőtt csellóművész, Bényi Tibor, hogy a Kodály Filharmonikusok állandó karmestere és a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának oktatója legyen.

– Csellóművész hivatása mellett kamarazenéléssel és vezényléssel is foglalkozik, valamint a Salzburgi Kamarazenekar Akadémián zenekarban való működésre készítette fel az ifjú zeneművészeket. Hogyan épült egymásra ez a sokféle tevékenység?

– Debrecenben kaptam alap- és középfokú zenei oktatást, érettségi után a Zeneakadémiára kerültem. Szerencsés vagyok, hogy a legkiválóbbaktól tanulhattam. Perényi Miklós volt a gordonkamesterem. Természetesen én is szólókarrierben gondolkodtam először. 1989 és 2002 között nagyon intenzív koncertéletet éltem külföldön: a 90-es években a Bécsi Filharmonikusok vezető zenészeinek voltam állandó kamarapartnere, Wilhelm Hübner rangidős koncertmester volt legfőbb mentorom. Európa jelentős zenei centrumaiban (Musikverein Bécs, Gasteig és Herkulessaal München, a zürichi Tonhalle, a Madridi Nemzeti Filharmónia, a Gran Teatro de Liceu Barcelonában, La Coruna, Sevilla, Valencia, Isztambul, Prága, Berlin) koncerteztem neves zenészekkel. 2006-ban Japán egyik leghíresebb koncerttermében, a Toppan Hallban debütáltam, 2007-ben ugyanitt Rainer Kußmaullal a Berlini Filharmonikusok koncertmesterével léptem fel. Hummel lemezeim több díjat is kaptak. 1996 óta legfontosabb kamarapartnerem, zenei példaképem és barátom Jürgen Geise, a Mozarteum vonósiskolájának vezető professzora.

Kissé visszaugorva az időben azonban nagy hatással volt a Zeneakadémián érdeklődésem formálódására Simon Albert. Épp, amikor hozzákerültem, zenekari műhelyt alapított, mely egy leendő zenekari akadémia alapja lehetett volna. Általa kezdtem el foglalkozni kamarazenéléssel és dirigálással is. Elköteleződtem a kamarazenélés, és annak kutatása mellett, hogyan lehet felépíteni egy olyan zenekart, melynek egyéni hangzása van. Régebben minden nagy zenekar saját hangzással bírt, jól fel lehetett ismerni, épp melyik együttest hallja az ember, például a rádióban. Mára talán egyedül csak a Staatskapelle Dresden-nek van jól megkülönböztető hangzásvilága.

Ma kiválóbbnál kiválóbb fiatal pályakezdő művészek vannak, akik gyönyörűen elsajátítják a hangszerükön való játékot, de nem kapnak útmutatást, hogy hogyan kell zenekarban működni. Régebben virágzott a kamarazenélés a házi muzsikálás formájában, s ebből a közegből léptek elő a legnagyobb zeneművészek. Most ez az élő közeg hiányzik, „helyette” van az egyetemi oktatás. Egy zenekari iskolában azonban mindazokra a kihívásokra fel lehet készíteni a fiatalokat, melyek a zenekari játék során várják őket. Ezzel éveket lehet megspórolni, hogy minél hamarabb professzionális munka folyhasson és a sajátos hangzás alakításával is lehessen foglalkozni egy zenekarban. 2002-től művészeti igazgatója lettem az „Akademie der Klassik Salzburg“ együtteseinek. A salzburgi várban működő akadémia a város egyik kiemelkedő kulturális intézményévé vált. Az eredményes zenekari – kamarazenei műhelymunka hatására a tagok közül többen jutottak el Európa neves zenekaraiba.

– Debrecenben most egy ilyen építkező munka kezdődik?

– Ezért térek haza, ez a jelenlegi legnagyobb motivációm. Az életcélom, hogy a fiataloknak megmutassam, nemcsak a szólista karrierről lehet álmodni, és hogy milyen kincsek rejlenek a zenekari összjátékban. A Debreceni Egyetemen zajlik majd a tevékenységem egyik fő része: zenekari műhelymunkát fogok irányítani, a kamarazenét megpróbálom főtárggyá alakítani. Gyakorlatilag Magyarország első zenekari akadémiájának megalapítására kaptam most lehetőséget.

– A Kodály Filharmonikusokkal is intenzívebbé válik ettől az évadtól a munkája?

– A Kodály Filharmonikusokkal folytatódik a közel 13 éve megkezdett munka, mely most kiegészül az egyetemi zenészhallgatók beavatásával a zenekar életébe. A Filharmonikusokkal végzett tevékenység természetesen csapatmunka lesz Somogyi-Tóth Dániel főzeneigazgatóval és Kollár Imre vezető karmesterrel. Különböző korosztály vagyunk, ez szerencsés felállás, mert más tapasztalatokat hozunk a zenei tanulmányinkból és eddigi munkáinkból is. Én a beszédes játékot képviselem, vagy a hangszeremmel, vagy a zenekarral, amelyikkel együtt dolgozom. A beszédes játékkal pedig el is érkezünk a korszakhoz, mellyel a legszívesebben foglalkozom: a 17. század végétől a 19. század közepéig. Az ebbe eső 150 évben nagyon szép összefüggések vannak, az egymás mellett, után alkotó zeneszerzők egymásból építkeztek. A koncertek műsorával ezekre a finom szálakra igyekszem rávilágítani, valamint a beszédes játékmódra, mely a romantika koráig volt jellemző: ennek mibenlétét is igyekszem majd mind inkább kidomborítani.

– Az idei hatalkalmas kamarazenekari sorozat az Akadémia Klasszika nevet kapta. Mire utal a cím?

– Az akadémia szóval arra utalunk, hogy egy közös érdeklődés nevében hívjuk össze a koncertlátogatókat. Nemcsak egy művet akarunk eljátszani, hanem kapcsolatot szeretnénk kialakítani a közönséggel általa. Beszélgetést kezdeményezni a hallottakról. A klasszika szó pedig az imént említett 150 év klasszikus zenéjére utal: Bachtól, Telemanntól kezdve a Straussokig bezárólag. Ezen belül 2-2 alkalmat szentelünk a barokk mestereknek (Vivaldi, Telemann, Bach) és a bécsi iskolának (Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert), A kamarazene gyöngyszemeiben pedig kitekintünk olyan művek felé, melyek hatalmas felkészülést igényelnek, előadásuk valódi bravúr.

– A Kék Duna partján sorozat alkalmával nagyzenekari műveket is vezényel az évadban. 

– Az elnevezés a Béccsel való kapcsolatomra utal. Bécs a zenei otthonom, az oda kötődő zeneszerzők – köztük különösen Schubert – műveinek az interpretálása nagyon fontos számomra. Nagyon örülök, hogy a programban szereplő szimfóniákat és versenyműveket itthon is bemutathatom a Kodály Filharmonikusokkal és kiváló szólistákkal.

– Kik a legfontosabb partnerei hazai művészek közül?

– Nemcsak a legfontosabb kamarapartnereim, hanem barátaim is: Berkes Kálmán, Takács-Nagy Gábor, Nagy Sándor, Pilz János, Kardos Ildikó és Grünwald Béla, utóbbi kettőjükhöz gyerekkori barátság fűz.

– Magánemberként milyen érzés visszatérni a magas hegyek közül az Alföldre?

– Ausztria hegyei és tavai felülmúlhatatlan látványt nyújtanak. Azonban itt töltöttem a gyerekkoromat, az a táj és a hozzá kapcsolódó lelkület, melyet édesapám a „Bihari táj” című festményével megragadott, a hazám is. A képen én a szürkeséget csodálatos színekkel telinek látom.

További híreink

November 23-án, szerdán 18 órakor Sárosi Dániel orgonaművész DLA doktori záróhangversenyére kerül sor a Debreceni Református Nagytemplomban. A koncerten közreműködik a Kodály Kórus, vezényel Kocsis-Holper Zoltán.

November 21-23. között rendezi meg Debrecenben első alkalommal a Kocsis Zoltán Emlékfesztivált a Kocsis-Hauser Alapítvány. A programsor eseményein klasszikuszenei kiválóságok: Jean-Efflam Bavouzet – napjaink egyik legjelentősebb francia zongoraművésze –, a Keller Quartet, Hauser Adrienne zongoraművész és Giovanni Bertolazzi játékát hallhatja a közönség. A Kodály Filharmonikusok az In memoriam Kocsis Zoltán hangversennyel emlékeznek meg a fesztivál feledhetetlen névadójáról. 

Minden évadban összeállítjuk Karácsonyi bérletünket, mely tulajdonosai valódi ízelítőt kapnak klasszikus zenéből. Idén is izgalmas hangversenyeket válogattuk be az ajándékként is kiváló bérletünkbe!

This webpage use cookies. Cookies stored on your computer.