Rendszerüzenet

"Alvó oroszlánnak ismertem meg a debreceni közönséget"

"Alvó oroszlánnak ismertem meg a debreceni közönséget"

Ön az évad egyik nagy „visszatérője”. Milyen szálak fűzik a Kodály Filharmonikusokhoz?

2008 óta kisebb-nagyobb szünetekkel, de mégis rendszeresen dolgoztam a Kodály Filharmonikusok kamaracsoportjaival és a nagyzenekarral is. Elindultunk egy irányba, saját hangzásvilágot hoztunk létre és teljes bizalommal alakítottunk ki egy olyan munkarendszert, amiben minden résztvevő jól érezhette magát. Most valóban egy hosszabb szünet után térek haza. Nagyon várom az időközben továbbfejlődő zenekari hangzás, és az általam azóta megtett út tapasztalatainak új találkozási pontjait.

Debrecen környéki születésű, most Salzburgban él. Hogyan vezetett oda az útja?

Berettyóújfaluban születtem, tanulmányaimat Debrecenben folytattam, majd Budapestre kerültem a Zeneakadémiára. Kaszanyitzky András, Fekete Ferenc és Ádám Károly voltak a tanáraim Berettyóújfaluban és Debrecenben. Nemcsak a kezdeti lendületet adták meg nekem, hanem nekik köszönhetem azokat az alapokat, amikhez a mindennapok munkájában rendszeresen vissza tudok térni. Budapesten Perényi Miklósnál és Kurtág Györgynél tanultam, de talán a Simon Albert irányításával működő zenekari műhelymunka volt a legmeghatározóbb számomra a későbbi évek útkereséseiben. Itt ismerkedtem meg Wilhelm Hübnerrel a Bécsi Filharmonikusokkoncertmesterével, aki által bekerültem a bécsi házimuzsika világába. 1989-ben zongorás triót alapítottam Pilz Jánossal és Rohmann Imrével Salzburgban, de ez a formáció rövid életűnek bizonyult. Pilz János visszatért a Keller vonósnégyesbe, én pedig a rendszeres nemzetközi felkéréseim miatt Salzburgban telepedtem le.

Karmesterként és csellistaként is színpadra lép. Melyek a két pálya legfontosabb pontjai?

A dirigensnek feltétlenül hangszeres tapasztalatokkal is rendelkeznie kell. Így a legtöbb esetben hamarabb felismeri több hangszertechnikai lehetőség közül az adott szituációban, az adott zenekarral a legjobb megoldást. Egy frázis megoldásának elérésében ismernie kell azokat a zsákutcákat, amelyekbe már ő is többször betévedt hangszeres gyakorlata során. Egyértelmű irányt kell felmutatnia a zenekarnak a csoportos koncentráció érdekében. Gyorsan hitelét veszíti az a karmester, aki elképzelés nélkül keresgél a megoldások között. Számomra mindig a hangszeres játék marad az első. De nem becsülöm le a vezénylést, mint tanult szakmát sem. A zenekari zenész a dirigens világos kézi rajzolatát követve még nagyobb teljesítményre képes. Ez azonban főleg az előadásra vonatkozik, a próbákon nagyobb az egyéni felelősség szerepe. A karmesternek a csoportos pszichológiai problémákra észrevétlenül és egyszerűen kell megoldásokat találnia. Itt is segít a kamarazenészi múltban átélt tapasztaltok letisztultsága. De gondoljunk Pablo Casals mondására is: „Minden vezénylési ambícióval rendelkező zenésznek ajánlom, hogy először egyszerűbb képességű zenekaroknál alkosson kiemelkedőt”.

Az Ön vezetésével indul a Kodály Filharmonikusok új kamarasorozata. Hogyan került vissza a debreceni szimfonikus zenekar életébe?

Talán úgy is fogalmazhatunk, hogy el sem mentem. Mindig jót tesz a zenekar és a vendégkarmester kapcsolatának, ha rövidebb-hosszabb ideig mindkét fél maga keresi az új impulzusokat. Így nem leselkedik minden zenei frázis mögött az előadást megmérgező rutin. Ideális esetben érzi is a vendégművész, hogy szükség van-e munkájára az adott közegben. Csak olyan magokat vessünk el, ami szép és egészséges hajtásokat hoz magából, a szemlélődő (hallgató) örömére.

Mit hallhatunk a kamarasorozatban?

Az én programjaim mindig a kamarazene és a szimfonikus repertoár összekapcsolására épülnek fel. Műsorainkban olyan kamaraműveket mutatunk be a nagyobb létszámmal előadott zenekari alkotásokkal közösen, amikben fontos játékszituációkat tanulunk, és ezeket egy az egyben átültethetjük a zenekari játékba. Megtanulunk egymásra hallgatni, megtaláljuk funkcionális helyünket a zenei történésben, hangzásarányokat keresünk, tempók és dinamikák váltakozásával kiemeljük a fontos szólamokat, és megtanulunk a felelősséggel is bánni. Szellemi és technikai bázist építünk, amire fel lehet építeni egy együttes önálló hangzásvilágát. A legtöbb híres nagyzenekar különböző kamaracsoportok összeolvadásából alakult. Erich Kleiber megkérdezte első próbáján a Bécsi Filharmonikusoktól: „Wie viele Streichquartette haben wir im Orchester?” (Hány vonósnégyese van a zenekarunknak?) Malmőben például a zenekar meghatározott időre feloszlott, kamaraegyütteseket alakítottak, különböző korok zenei irányzataira specializálódtak (régi zene, kortárs zene, klasszikus vonósnégyes stb.), majd ismét nagyzenekarrá formálódva új lendülettel, színesebb játékkal jobb minőségű zenekari hangzást értek el. Mindenképpen a kamarazene adja az alapot a nagyobb együttesek munkájához.

Gyakran látogat vissza Debrecenbe?

Édesanyámhoz rendszeresen utazom haza. Mindig mondom neki, hogy nem miatta jövök, hanem nekem fontos, hogy őt lássam. Így vagyok a szülőfölddel és Debrecennel is. Itt érzem magam otthon, nem látogató vagyok, hanem hazajáró!

Hogy látja a debreceni közönséget?

Alvó oroszlánnak ismertem meg gyerekkoromban és most is a közönségünket. Ha összehasonlíthatom a debrecenit más városok publikumával, ma még erősebb bennem ez az érzés. Ha valami elnyeri a debreceni közönség tetszését, az elhangzott zenei élmény megérinti a lelkületét, akkor őszintén és lelkes hálával tudja kifejezni felpezsdült hangulatát. Hosszú évek színtelenebb produkcióit is egy pillanat alatt el tudja felejteni és azonnal képes felismerni az értékes előadást. Ezt sehol máshol nem éltem meg ilyen egyértelműen a világban. Vannak olyan nyugat-európai városok, ahol egy kudarc is elég a teljes bukáshoz, de olyan koncerttermek is léteznek, ahol a minőségi különbséget nem érzékelve ugyanolyan tapssal köszöntik a művészeket az előadások után. A különbségekre való gyors ráismerés, de az egyes kevésbé sikerült produkciók megbocsátására kialakult képesség is erénye az itthoni nagyérdeműnek. Egyszóval izgalmas és örömmel teli érzést ad az itthoni fellépés...

További híreink

Magyarország Kormányának döntése alapján hangversenyeink megtartását a kormányrendelet visszavonásáig felfüggesztjük.

Megjelent 2020. évi tavaszi programfüzetünk!

Április 7-én Bach kivételes művét, a János-passiót hallgathatja meg a debreceni közönség. 

A(z) Kodály Filharmónia Debrecen oldalon az üzemeltető süti fájlokat (cookie) használ, az adatvédelmi szabályzat rendelkezései szerint. A süti fájlok a számítógépén tárolódnak.