KLASSZIKUSOK ÉJSZAKÁJA – RAVEL CSILLAGAI

Muszorgszkij Egy kiállítás képei című zongoraciklusát barátja, Viktor Hartmann orosz képzőművész emlékére komponálta. A rendkívül nehéz darab 1874 nyarára készült el, szerzője életében azonban be sem mutatták, és nem is publikálták. A szvit Hartmann tíz festményének zenei ábrázolásaiból áll, amelyeket egy visszatérő „promenád téma” köt össze – ábrázolva, amint a látogató végigsétál a kiállításon. A nyitó promenád szignál után a képek sorrendje a következő: A gnóm egy esetlen törpe ábrázolása, amelyet szabálytalan ritmusok és erőteljes kitörések jellemeznek; Az ódon várkastély egy középkori trubadúr lírai ábrázolása. Aztán egy vidám vázlat következik a párizsi Tuileriák kertjében játszó gyerekekről, majd a Bydlo-kép egy lengyel ökrös szekér nehézkes kínlódását jeleníti meg. Az ötödik epizód A csibék tánca a tojásban című, Hartmann jelmeztervét ábrázolja, amit egy gyermekbalett számára rajzolt. Ezt követően egy gazdag és egy szegény zsidó Samuel Goldenberg és Schmuyle pörlekedését halljuk, melyet a Limoges-i piac vidám kavalkádja vált fel. A katakombák tétel baljós akkordokkal kelt hátborzongató árnyékot, hogy aztán a zsákmányára vadászó, gágogó boszorkány, Baba-Jaga kunyhójához érjünk. Virtuóz előkészítés után A kijevi nagykapu fenséges hangzatai koronázzák meg Muszorgszkij remekét. A darab rendkívüli népszerűsége a zseniális hangszerelői fantáziájáról ismert Maurice Ravelnek köszönhető, aki 1922-ben készült pazar zenekari verziójával messzemenően hozzájárult a Muszorgszkij partitúrában rejlő értékek kibontásához.

Az 1928-ban bemutatott, Ida Rubinstein táncosnő felkérése nyomán megszületett Boleróval kapcsolatban a leghitelesebb, ha szerzőjét idézzük: "Modern tánctétel, végig teljesen azonos dallammal, harmóniával és ritmussal, amelyet a dob szüntelenül jelez. A változás egyetlen eleme a zenekari crescendo alkalmazása” - írja Ravel. A mű karakteres kisdob ritmusképlettel kezdődik, majd tizenöt percnyi időtartama alatt a zenekar hangszerei ugyanazt a boleró dallamot különböző kombinációkban játsszák. Ezalatt a zenekari szövet, a hangerő és az intenzitás fokozatosan növekszik, hogy aztán egy erőteljes, dinamikus csúcspontban robbanásszerűen érjen véget a 20. század egyik legkülönlegesebb zenekari kompozíciója.

– baljos –