Zenei nagyhatalmak

Robert Schumann életművében igen fontos szerepet játszott a zongora, noha – kamara- és szólódarabjai mellett – mindössze egy befejezett zongoraversennyel gazdagította a hangszer irodalmát. A-moll hangnemű versenyművének keletkezése szokatlan, mivel a zeneszerző eredetileg egytételes, a szonáta, a dal, és a versenymű jellegzetességeit hordozó alkotást, úgynevezett koncert-fantáziát tervezett. Kifejezett célja volt, hogy ne a virtuozitás, hanem a zenei kifejezés gazdagsága jellemezze új darabját, melyet aztán további két tétellel formált versenyművé. Ennek érdekében a zongora szólamát gyakran a vele egyenrangú zenekari anyagba szőtte. Formailag, és a témák megjelenését tekintve a klasszikus hagyományt tartotta szem előtt, bár az első tétel kidolgozási szakaszának hangulata már egyértelműen a schumanni romantika hangján szólal meg. Középső tétele közjátékszerű meghitt párbeszéd a zongora és a zenekar között, melyhez megállás nélkül, attacca kapcsolódik a rendkívül dinamikus zárótétel. Az 1841-es drezdai ősbemutató, és számos további európai koncert szólistája a szerző felesége Clara Schumann volt, aki korának legjelentősebb zongorista sztárjai közé tartozott.

Anton Bruckner művészete viszonylag sokáig állt viták kereszttüzében, hiszen vidéki tanítóból és templomi orgonistából autodidakta módon vált zeneszerzővé. Egyházi kompozíciói ugyan gyorsan terjedtek, szimfóniái azonban csak igen későn, a 20. század második felében nyertek polgárjogot a koncertrepertoárban. Bruckner a sokat tépelődő, javítgató komponisták közé tartozott, ezért nem meglepő, hogy egyik legnépszerűbb művének, a IV. (Romantikus) szimfóniának is jó néhány változata ismeretes. Első verziója 1873-74-ben született, majd többszöri átírás után a véglegesnek tekinthetőt 1881-ben Bécsben mutatták be. (Munkálatai során ilyen módon összesen hat tételt vetett papírra a szerző.) A végső formájában alapvetően négy tételből álló szimfónia a természetélmény kifejezése. Zenei nyelve nemcsak Wagner hatását mutatja, hanem felfedezhetők benne a barokk zene és az osztrák folklór egyes jegyei is. A darab legjellegzetesebb része a harmadik tétel, az ún. „vadász-scherzo”. A megelőző második, Andante tételt egyes elemzők melankolikus gyászindulónak, mások zarándokéneknek tekintik. A végső, 1881-es változatban egy népünnepélyt idéző finálét cserélt le Bruckner, helyette egy végítéletszerű zenei anyaggal zárva le alkotását. A befejezés megidézi a nyitótétel jellegzetes kürt dallamát is, ezzel mintegy keretbe foglalva a terjedelmes szimfónia zenei anyagát.

(szöveg: Balogh József)

WÜRTZ KLÁRA

„Igazi pódium jelenség” - írta róla egykori tanára, Kocsis Zoltán. Aktív, turnézó tagja és hangszeres szólistája volt a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkarának, itt kezdett el zongorázni. 14 évesen a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola rendkívüli tehetségek tagozatán tanult. Több ízben elnyerte Schiff András angliai ösztöndíját, ahol kamarazenei mesterkurzusain vett részt. 1989-ben kitüntetéssel szerezte meg művész és tanári diplomáját Budapesten. 1990 óta a hollandiai Amszterdamban él. Az utrechti Zeneműveszeti Főiskola zongora és kamarazene tanára. Terjedelmes diszkografiát tudhat magáénak: közel 40 felvételt készített a hollandiai Brilliant Classics és Piano Classics gondozásában. Többek között Bartók, Schumann, Schubert, Mozart, Beethoven, Chopin, Liszt, Debussy, Janaćek, Kodály, Ravel szóló, kamarazene és zenekari versenyműveit vette fel. Mozart összes zongoraszonátájának 5 albuma óriási nemzetközi visszhangra talált. Turnézott Japánban, több száz koncertet adott az Egyesült Államokban, Mexikóban, Indonéziában, Kínában és Európa számos országában lépett fel. A Concertgebouw Nagyterme, a tokiói Bunka Kaikan, milánói Verdi konzervatórium, a brüsszeli Palais de Beaux Artes, a New York-i Carnegie és Town Hall, a washingtoni Kennedy Center, a budapesti Zeneakadémia fontos helyszínei pályájának. Kamarazenészként is aktív.

ANTON SABUROV

Miután 2018-ban elnyerte a 9. Nemzetközi Karmesterverseny első díját Bukarestben, az egyik legígéretesebb orosz karmesternek tekintik. Korábbi sikerei között szerepel a 2016-os Felix Mendelssohn Nemzetközi Karmesterverseny első díja, valamint a 2013-as Ilja Musin orosz karmesterversenyen elért első helyezés és közönségdíj. Anton Saburov Jekatyerinburgban született és zenei végzettségét az urali Muszorgszkij és a moszkvai Csajkovszkij konzervatóriumokban szerezte. 2008-2017-ig az urali Muszorgszkij Konzervatóriumban tevékenykedett vezető karmesterként és művészeti vezetőként, valamint tanított is. 2016 augusztusában Anton Saburov vezényletével a konzervatórium szimfonikus zenekara diadalmaskodott a Berlini Konzerthausban, a Young Euro Classic fesztiválon. 2010-ben egy Puccini-operával debütált az urali Operaházban. Vendégkarmesterként dolgozott már a MÁV Szimfonikus Zenekarral, az Urál Filharmonikus Zenekarral, a Plovdivi Filharmonikus Zenekarral (Bulgária), a Kazah Köztársaság Állami Akadémiai Szimfonikus Zenekarával, a Dél-Arizonai Szimfonikus Zenekarral (Tucson, USA). 2017-ben a Távol-Keleti Állami Szimfonikus Zenekar (Habarovszk, Oroszország) fő karmesterének és művészeti vezetőjének nevezték ki, szintén ez évtől a Mariinszkij Színház állandó vendégkarmestere.