Beethoven 250. – IV. hangverseny

Beethoven 250

A 2019-2020-as évadban, pontosabban 2020-ban ünnepli a zenei világ Ludwig van Beethoven születésének kétszázötvenedik évfordulóját. A Kodály Filharmonikusok is kiveszik részüket az ünneplésből, mert a nagy klasszikus mester valamennyi szimfóniáját megszólaltatják a szezon folyamán.

A Kodály Filharmonikusok jubileumi Beethoven ciklusának folytatásaként ezúttal egy ritkán hallható versenymű és egy népszerűségében felülmúlhatatlan szimfónia kerül egymás mellé. Az 1808-ban bemutatott C-dúr hármasverseny méltatlanul szorul háttérbe a szerző öt zongoraversenye, illetve hegedűversenye mellett. A közel negyven perc időtartamú darab leginkább a concerto grosso és a sinfonia concertante hagyományát folytatja azáltal, hogy nem csupán egy szólóhangszer, hanem egy zongorás trió felelget, verseng a zenekarral. A Hármasverseny megszületésének idején Beethoven tanítványai közé tartozott Habsburg-Lotharingiai Rudolf főherceg is, ez magyarázza, hogy a zongoraszólam technikai értelemben szerényebb követelményeket támaszt, mint a hegedűsnek és a csellistának szánt zenei anyag. Az ekkoriban keletkezett nagy zongoraszonátákkal (Appassionata, Waldstein) és a III. (Eroica) szimfóniával szemben ez a mű a szerző derűs, felszabadult arcát mutatja. Nyitótétele terjedelmes szonátaformájú szerkezet, melynek végén a kóda visszaidézi az összes korábban elhangzott témát. A középső, Asz-dúr hangnemű lassú tétel gyakorlatilag egy variációsorozat. A versenymű zárótétele lengyel karakterű (alla polacca), polonéz jellegű zene, a végén diadalmas fináléval.

Az V. c-moll (Sors) szimfónia nyitótételének főtémáját talán még azok is ismerik, akik nem tartoznak a zenerajongók körébe. Számtalan írás foglalkozik az ikonikus sors-motívum elemzésével és értelmezésével, talán kissé háttérbe szorítva a mű egyéb erényeinek feltárását. Érdemes megfigyelnünk, hogy az „Ötödik” Beethoven szimfóniái között – sorrendiségében – nemcsak a középső helyen áll, hanem felmutatja az érett, klasszikus szimfóniával támasztott követelményeket is. Hiányoznak belőle az Eroicát, a Pastoralt és a „Kilencediket” jellemző formai és tematikus újítások, ám ezzel szemben rendkívül erős melodikus és ritmikus karakterek, és mély szenvedély jellemzik. Az „Ötödik” ősbemutatója a mai koncerlátogató számára elképzelhetetlenül hosszú – több mint négyórás – szerzői est keretében zajlott le a Theater an der Wien-ben, melynek műsorán Beethoven két szimfóniája (VI. és V.), egy zongoraversenye (G-dúr), egy hangversenyáriája (Ah! Perfido...), három misetétele (C-dúr mise) és Karfantáziája szólalt meg, s közben még a Mester zongora improvizációjára is sor került.

(szöveg: Balogh József)

KELEMEN BARNABÁS

Ismét hangversenyünk szólistájaként üdvözölhetjük a Kossuth- és Liszt Ferenc-, Prima- és Gramophonedíjas magyar hegedűművészt, kinek repertoárja igen sokszínű; szóló és kamaradarabok mellett nagy hegedűversenyek előadója a barokktól napjainkig. Nevéhez fűződik többek között Ligeti György, Alfred Schnittke, Kurtág György és egyéb modern szerzők műveinek magyarországi illetve ősbemutatója is. Hangszere a magyar államtól kölcsönkapott, 1742-ben készült „ExKovács Dénes” Guarneri del Gesù mesterhegedű.

Fotó: Emmer László

ALEXANDER BUZLOV

Az orosz csellóművész 1983- ban született. A moszkvai konzervatóriumban Natalia Gutman, a kölni Zeneakadémián Frans Helmerson mellett tanult. Jelenleg a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban tanít. A világ legjelentősebb csellóversenyein ért el helyezést (Emanuel Feuermann Competition – Nagydíj, Közönségdíj; Belgrád – első helyezés; Monte Carlo – első helyezés; Tchaikovsky Competition – Ezüst medál, Rostropovich-díj). A művész amellett, hogy hazájának legnevesebb koncerttermeinek állandó vendége, folyamatosan járja a világot: a legnevesebb zenekarokkal, művészekkel és karmesterekkel koncertezik. Fellépett már többek közt a Berlini Filharmónia hangversenytermében, a Carnegie Hallban, a müncheni Herkulessaalban, a Lincoln Centerben, a milánói Scala-ban.

Fotó: Stefano Bottesi