A Diótörőt egyszer minden gyereknek hallania kell!

A Diótörő és Egérkirály meséje 1816-ban, egy német mesegyűjtemény által maradt ránk, E. A. T. Hoffmann tollából. A figura a népi hiedelem szerint a jó szerencse szimbóluma, amely távol tartja az ártó szándékú szellemeket a háztól. Diótörő bábuk már az 1600-as évek óta léteznek, melyeket jelentéstartalmukból fakadóan előszeretettel adtak egymásnak ajándékba az emberek.

Magát a Diótörőt azonban Csajkovszkij 1892-ben bemutatott balettje ismertette meg igazán a nagyvilággal, mely a zeneszerző utolsó balettje és színpadi műve is egyben.

Az ősbemutató hatalmas sikert aratott, de az egyetemes zenetörténet egy legkiemelkedőbb és legközkedveltebb alakja a komponálás során elégedetlen volt a művel. A hangzásvilág színesítésére egy igen különleges billentyűs hangszert, egy cselesztát hozatott, egyenesen Párizsból, így lett teljes a darab. A hatalmas sikert aratott ősbemutató első koreográfiájában egyetlen kivétellel minden egyes szereplőt gyermekek játszottak. Habár maga a történet nem épp karácsonyi, csupán karácsony estéjén játszódik, ennek ellenére mégis, Karácsonykor a világ minden táján előszeretettel játszák ezt a darabot. 

Domján Viktória

A Kodály Filharmonikusok adventi mesesorozata idén decemberben 4 napon keresztül, 11 alkalommal több mint 1300 debreceni és Hajdú-Bihar vármegyei gyermek számára hozta el Csajkovszkij Diótörő-szvitjét a Vojtina Bábszínház Pódiumtermébe. Az ifjúsági és családi mesekoncertek alkalmával fogyatékkal élő és sajátos nevelésű igényű gyerekek számára lehetőséget biztosítottunk  az előadás ingyenes megtekintésére.

Kollár Imre

"Az, hogy nem társult képi anyag a mi előadásunkhoz, csak még jobban felkeltette a gyerekek figyelmét (...). Éppen ez a generáció, aki hozzászokott ahhoz, hogy mindenhez társul egy kép, mozgókép, ami folyton változik, villódzik, most tátott szájjal figyelte a mesét. Ez volt a cél." - számolt be a koncertekkel kapcsolatos élményeiről Kollár Imre.