KONTRASZT

Bartók 2. hegedűversenye csak jóval megszületését követően kapta sorszámát. A zeneszerző fiatalkori kéttételes versenyműve – melyet szerelmének, Geyer Stefinek ajánlott – ugyanis csak az 1950-es évek végén került először közönség elé. A “nagy” Bartók hegedűverseny 1937-38-ban keletkezett Székely Zoltán hegedűművész felkérésére, bemutatója 1939 tavaszán zajlott le Amszterdamban. Bartók művében a klasszikus háromtételes szerkezet alkalmazza. A teljes darabot átszövik azok variált és transzformált megjelenésű témák, melyek a magyar népzene hatását tükrözik. A szonátaformában megalkotott első tételt egy Andante tranquillo variációsorozat követi, majd a harmadik, tematikailag és szerkezetileg szabad, és féktelen módon idézi fel a nyitó tétel zenei anyagát. Bartók alkotása egycsapásra a XX. századi versenymű irodalom egyik legértékesebb, virtuóz darabjává vált, melyet a legjelentősebb hegedűsök állandóan repertoárjukon tartanak.

1786 decemberében Prágában nagy sikerrel adták elő a Figaro házassága című vígoperáját. “Nem könnyű leírni, milyen lelkesen fogadják a csehek ezt a zenét” – írta Lorenzo da Ponte a bemutatóról. A rendkívüli siker híre Mozarthoz is eljutott, és 1787 januárjában ellátogatott Prágába. A komponista életében ennek a történelmi városnak kiemelten fontos szerepe volt, hiszen Bécs mellett talán itt aratta legjelentősebb sikereit, sőt a Don Giovanni ősbemutatójának is helyet adott. Az 522-es számú, D-dúr hangnemű szimfóniát a zeneszerző még Bécsben vetette papírra, de már a nagysikerű bemutatóra 1787 januárjában került sor a cseh közönség előtt. A pompás, vidám hangvételű szimfónia első tétele – hagyományos módon – lassú bevezetéssel veszi kezdetét, aztán szakítva az általános gyakorlattal Mozart ezúttal mellőzi a menüett tételt. Ily módon a szimfónia gyors-lassú-gyors tételrendje az olasz nyitányok felépítésére emlékeztet.

- baljos -